Google Website Translator Gadget

2012. március 3., szombat

Esterházy Antal


Esterházy Antal Pál, galántai herceg Esterházy Miklós Pál és dénesfalvai Cziráky Margit grófnő második fiúgyermekeként, 1903. július 22-én Lékán, a mai Burgenland területén született. Hét évesen elvesztette édesanyját, majd tíz esztendővel később édesapját is. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten a Piaristáknál kezdte, Sopronban a Bencéseknél folytatta, majd visszatért a fővárosba és ott fejezte be. Mivel bátyja, Pál herceg lett a hitbizomány örököse, neki csak a családi javak egy aprócska darabkája, az ozorai birtok jutott. Ami akkoriban nélküle is prosperált, így a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián szerzett diplomája egy időre a fiókba került. El nem ítélhető módon az autók, a vadászat és más, amatőr szinten űzött sportágak (lovaglás, síelés, vitorlázás) jobban érdekelték, mint a gazdálkodás.




1925-ben második helyen végzett a KMAC (Magyar Autóklub elődje) 25 éves jubileumára szervezett túraúton, majd rá egy évre az Angol Beteg című film által halhatatlanná vált Almásy László Núbiai-sivatagot átszelő autós kalandjában vállal jelentős szerepet. Almásy mellett a nála öt évvel fiatalabb Zichy Tivadart ugyancsak legjobb barátai között tartotta számon, így nem meglepő, hogy szép lassan őt is magába szippantotta az egyre szervezettebb formát öltő hazai autósport. Ekkor Almásy Steyrrel, Zichy pedig egy másfél literes Bugattival rótta a hegyi-pályákat. 1927. október 8-án a Svábhegyen Antal herceg is beállt a sorba. Robusztus, koránt sem szűk szerpentinekre tervezett Mercedes-Benzével olyannyira jól szelte a kanyarokat, hogy már első nekifutásra bement a sokat sejtető 5 perces feljutási szintidő alá. Kategóriájában a sokat tapasztalt német von Wentzel-Mosau báró mögött a második, az összetettben hetedik.



Rövid sportbéli pályafutása legnagyobb sikereit a következő évben érte el. Április 29-én a Tát és Nyergesújfalu között frissen lefektetett betonúton, az első hivatalos magyar kilométernapon (magyarul rekordpróbán) a Mercedes jóval alulmaradt vetélytársaival szemben. A győztes Wolfner László Steyrének 181,49 km/órás tempójától jelentősen leszakadva, mindössze 155,57-et futott, de túlzottan nem vette szívére ezt a fiaskót. Már minden le volt szervezve! Így néhány nap múlva Zichyvel egyetemben Franciaország felé vette az irányt. Egész pontosan a célt Molsheim városa, a Bugatti főhadiszállása jelentette, ahol két vadonatúj telivér versenyautó várta őket. Egy 2,3 literes T35B és egy mindössze háromszáz köbcentiméterrel szerényebb T35C.



A mai viszonyok közepette már lehetetlen vállalkozás lenne, viszont a két kiváló sportember akkor, 1928. májusában „lábon” hozta Magyarországra ezeket a gépcsodákat. Az akkor még gyári-kékfényezésű Bugatti első bevetésére június 2-3-án, a Rakamaz és Nyíregyháza között elterülő síkversenyen került sor. Esterházy herceg Zichy és Delmár Walter után a harmadik időt érte el. A bajnokság két héttel később, a Magyar Túraúton folytatódott, ami a kényelmesebb etapok között napi egy-egy gyorsági szakasszal örvendeztette meg az egybegyűlteket. A táti betoncsíkon ugyanaz a végeredmény született, mint két héttel korábban, viszont másnap a Mátrában már Antal herceg parádézott, és meggyőző előnnyel nyerte a parádi futamot. Június utolsó hétvégéje már Budán, a Gugger-hegyen érte a mezőnyt. A felfutás ezúttal is Esterházy győzelmet hozott, ami egy állomással a vége előtt, példátlanul szorossá tette a bajnokság állását. A herceg és a gróf 2-2 győzelemmel és harmadik pozícióval várta a folytatást, de a négy második hely Delmárnak is éppen annyi pontot hozott, mint amennyivel a két arisztokrata rendelkezett.

Az akkori szaksajtó egyértelműen Delmár neve mellé tette le voksát mondván, a komplett mezőnyt összevetve neki van a legnagyobb tapasztalata. Ráadásul a Svábhegyi verseny lesz az, amin a rutin könnyen a technika fölé emelkedhet. Tévedtek! Két hónapos pihenő után a fiatalok leporolták autóikat, hogy aztán az európai helyi viadalok fellegvárai között számon tartott Semmeringen hatalmas pofont mérjenek az akkori nemzetközi elitre. Ugyan a győztes a minden idők legjobb autóversenyzői közé sorolt gyári menő, Rudolf Caracciola lett, viszont a 2-3. helyen befutó Zichy és Esterházy olyan menőket szorított maga mögé, mint a hegyek királyának kikiáltott későbbi többszörös Grand Prix-győztes Hans Stuck, vagy éppen a már említett Wentzel-Mosau báró.

Egyébiránt Stuck vesszőfutása itt Magyarországon, a bajnoki címet eldöntő Svábhegyi összecsapáson is folytatódott. Nyerni jött, de üres kézzel távozott, mert az első három helyezettet Zichy Tivadarnak, Esterházy Antalnak és Delmár Walternek hívták. Ebben a sorrendben alakult az év végi összetett állása is. Közben Antal hercegnek még egy újabb napi – immár harmadik - második pozíció is kijutott. Mégpedig a régi Mercedesszel a túraautók 5000-8000 kcm-es géposztályában. Az idény ott ért véget, ahol elkezdődött. Vagyis Táton, egy újabb fordulatokban gazdag rekordnapon. Zichyn revánsot véve Esterházy futotta meg a nap legjobb idejét, és 203,734 km/órás időt autózva új magyar sebességi rekordot állított fel!

Noha a Bugatti gyár ígéretet tett mindkettőjüknek, hogy egy hasonlóan eredményes idény után fél-gyári státuszt kapnak, azonban a gazdasági világválság szertefoszlatta álmaikat. Az akkor már kötelezően (mivel nemzetközi nagydíjra nevezett) piros-fehér-zöldben pompázó Bugattival 1929. április 1-én Cote d’Azur-on Antal herceg elindult az Antibes GP-n, viszont a technika ördöge a verseny első szakaszában kitessékelte autójából.A hetvenöt körös verseny hetedik körében kiesett a 18-as számú gépével mechanikai problémák miatt.

Idehaza a politika befészkelte magát a KMAC holdudvarába is, ami a gazdasági hanyatlás következtében tovább nehezítette a sportág, és vele együtt a benne élők sorsát. Június közepén Sopron fölött a Brennbergen Szénássy Alán 1,5 literes Bugattija mögött a második lett, majd onnan visszatérve Budára a Gugger-hegyen már Wolfner László Steyr sportautója is befurakodott közéjük. Ez a harmadik hely jelentette herceg Esterházy Antal sportbéli pályafutásának utolsó versenyét. Szeptemberben a Svábhegyi futam tréningjén megbosszulta magát a túl nagy tempó és bukott. Ugyan sérüléseiből hamar felgyógyult, viszont több megmérettetésen már nem állt rajthoz.





A világválság az arisztokráciának sem kegyelmezett. Az év decemberében potom pénzért Zichy kénytelen volt Bugattiját elárvereztetni, hogy aztán 1931-ben a hercegtől kölcsönkért autóval végrehajtson még egy kétségbeesett visszatérési kísérletet. Versenyzői pályafutását lezárva Esterházy Antal visszatért ozorai birtokára, amely felesége Apponyi Gabriella grófnő érkezésével új lendületet kapott. Házasságukból egy gyermek, az idén 76 esztendős jelenlegi családfő, Antal Rudolf herceg született.

A hazaszeretet 1941-ben Antal herceget is a frontra szólította. Önként bevonult karpaszományos őrmesterként megjárta a Don-kanyart, majd onnan visszatérve az országot megszálló német és szovjet erők frontvonalában 1944. december 31-én Sárisápon halt hősi halált.

Külön köszönet a Motorsportal oldalnak a képekért és a szövegért!

2012. január 21., szombat

gróf Zichy Tivadar


Theodor Bela Rudolph Zichy, vagy ahogyan Magyarországon ismerték gróf Zichy Tivadar, “Tivi gróf” brit állampolgár volt. Édesapja gróf Zichy Béla Rezső többek között a Magyar Automobil Club egyik alapítója volt. Édesanyja, Mabel Elizabeth Wright Nagy-Britanniából származott, s ragaszkodott ahhoz, hogy gyermekeit hazai földön szülje meg. Tivadar 1908. június 13.-án született Sussex járásban, Eastbourne on Sea faluban. Fordulatos életének főbb mozzanatairól 1978-ban Londonban megjelent önéletírásában vallott szókimondó nyíltsággal. A "That was no gentleman, that was Zichy" című kötetből egy az életet lazán, könnyedén felfogó playboy képe rajzolódik ki, aki bármelyik nőt könnyedén megkaphatott, aki sosem vágyott családra, s aki nem bánt meg soha semmit. Tivadar a család vérvonalát egészen a honfoglalókig vezeti vissza. A legendárium szerint Árpádot egy Zich nevű mongol is elkísérte, s tőle származik a Gothai Almanachban, a nemesek 1763-1944 között publikált nemzetközi kalauzában külön fejezetet érdemlő Zichy család.

Visszaemlékezése szerint édesapja betegsége miatt már hét éves korában ő lett a családban a férfi. Nem csoda, hogy 16 évesen már nagykorúnak számított, s nem sokkal később autóversenyzésre adta a fejét. De erről valljon ő maga: “17 évesen keresztülverekedtem magam különböző ralikon, s sikerült a tizenötödk, a tizedik, majd a hatodik helyre befutnom. Azután megérkezett Ettore Bugatti az életembe és hét éven keresztül nem számított semmi más (kivéve a nők és az ital)” A hét év persze enyhe túlzás, hiszen sikercsillaga csupán két évig ragyogott: 1927-ben érte el első győzelmeit, majd 1929-ben csődbe jutott, s a hitelezők elől Nagy-Britanniába szökött.


“1928-ban megvásároltam egy 2,3 literes “Targa Florio-t”, amely nagyjából 200 km/h végsebességre volt képes, s hamar megtanultam annyira tisztelni, hogy rájöjjek, ezt a járgányt csak teljesen józan állapotban szabad vezetni” Zichy Tivadar gróf először 1928-ban hívta fel komolyabban magára a figyelmet, amikor a Nyíregyházán székelő Tiszántúli Automobil Club megbízhatósági túraútjának részeként, a rakamazi egyenesben megrendezett 10 kilométeres gyorsasági versenyen 187 km/h átlagsebességgel győzött. Zichy erre a sikerre így emlékezett vissza: “Az autó úgy ugrált az egyenetlen útfelületen, mint egy jo-jo. Akkor még nem találták fel a biztonsági övet, s nem léteztek bukósisakok sem. Csak úgy lehetett az ülésben maradni, ha belekapaszkodtam a kormánykerékbe, s a bal lábamat a kuplung alá dugtam, s mint egy zsoké a fenekemet szinte végig a levegőben tartottam. Más irányú elfoglaltságaim miatt csak egy nappal korábban érkeztem, s így nem maradt időm az útvonal tanulmányozására. Egyszer csak feltűnt egy bogárhátú híd, s rájöttem, hogy már nincs idő fékezni. A Bugatti elszállt, s kb. 10 méter repülés után az útpadkán landoltam, alig néhány centire egy almafától. Azt hittem, hogy az ütközés elkerülhetetlen, ezért a jobb kezemmel eltakartam az arcomat, míg a bal kezemmel továbbra is a kormányt markoltam. Az autó össze-vissza kacsázott, s éreztem, hogy lassan felborulok. Mai napig nem tudom, hogyan kászálódtam ki ebből a zűrből. A nézők egy emberként felkiáltottak, amikor látták, hogy keresztülszelem a levegőt, de mivel amikor landoltam, mindent hatalmas porfelhő borított, ezért ők sem tudták, hogyan kerültem el a fát és hogyan sikerült továbbhaladnom. Valami csoda folytán a helyes dolgot cselekedhettem. A Bug kiegyenesítette magát és a következő pillanatban már robogtam is tovább. Emlékszem, hogy a másodperc törtrészéig elcsodálkoztam, hogy még mindig élek. Hirtelen ráébredtem, hogy végig tiszta erőből tapostam a gázpedált, s valószínűleg ez mentett meg… Így nyertem meg a versenyt, hiszen a többiek érthető módon a híd előtt lelassítottak, így nem csoda, hogy a második helyezett átlagsebessége 20 km/h-val elmaradt az enyémtől” Zichy éveken át “hétről hétre” versenyautóba ült, “leginkább Közép Európában és a Balkánon. …Eszterházy Antal herceg, a mesésen gazdag Eszterházy dinasztia egyik tagja a nők szemében megtestesítette a mesebeli herceget. Magas és jóvágású volt, akibe rengeteg arisztokratikus gőg szorult, úgyhogy mindenkire, aki nem Eszterházy volt kíváncsian tekingetett, azon tűnődve, hogy vajon mi végre létezhetnek? … Amikor elkezdtem a 2.3-literes Bugattit vezetni, Antal, csak, hogy engem bosszantson vásárolt magának egy kétliteres “Grand Prix”-t. Három másik sofőrrel közösen versenyistállót alapítottunk, s a molsheimi gyárból leszerződtettünk egy mérnököt. Persze mindenkinek saját szerelője és segédei voltak. A csapatot H. gróf, egy rém kedves, elszegényedett osztrák arisztokrata vezette, aki a Bugattit képviselte”. Az intimitásokban sem szűkölködő fejezetből több érdekes részletre is fény derül gróf Salm-Hodgstraeten Hermann-ról, azaz H. grófról és a magyarországi Bugatti-állományról.

Zichy gróf karrierjének csúcspontja az 1928-as Svábhegyi verseny volt. A részben új útvonalon megrendezett futamon Zichy “megdönthetetlen rekordot” ért el. Három perc, 9.61 másodperces eredménye kapcsán a korabeli lapokban csakis felsőfokú jelzőkkel illették az ifjú sportembert. Csakúgy, mint a rakamazi verseny esetében, a svábhegyi “szenzációs” teljesítmény sem egészen úgy történt, ahogyan az újságírók tudósítása előadta. 1987-ben a Magyar Hírlapban a szintén nemesi származású Hertelendy László nyilatkozott Raoul Wallenbergről. Az interjúban szó esett a korabeli aranyifjúságról is: “Nagyon jóban volt Zichy Tivadarral, egy dúsgazdag arisztokrata fiúval, aki szórta a vagyonát, amíg volt. Zichy Tivi hivatásos autóversenyző volt, illuminált állapotban is, mint egy őrült száguldozott a Bugattijával. Néhány autóversenyző barátjukkal az Istenhegyei úton, a Kékgolyó utcától a mai Vörös Csillag szállóig vad iramban hajtottak fel a hegyre, s ebben a versenyben Zichy részegen felállított útvonalrekordját senki nem tudta megdönteni” Ez az állítás persze ellentmond Zichy Bugattival kapcsolatos kijelentésének, miszerint azt csakis józanon lett volna szabad vezetni, de a gróf jellemét ismerve, könnyen elképzelhető, hogy ezt a fogadalmát sem vette komolyan. Mint az korábban említettem 1929-ben Zichy gróf Nagy-Britanniába szökött.A magyar nemzeti színű Bugatti versenyautójával még többször versenyzett rangos európai Grand Prix versenyeken,mint például az 1931-es avus-i versenyen ahol a hatodik helyet szerezte meg vagy éppen nem sokkal később a Masaryk versenyen ahol ismét a hatodik helyet csípte meg.A következő évben Lwowban nevezett,de az indulás elmaradt.1933-tól már csak a repüléssel foglalkozott,de ekkor Bécsben börtönben is ült tartozás miatt.A következő években az erotikus regényi miatt vonták többször felelősségre a magyar hatóságok.

Az 1936-os botrányos könyvei az Orgia R.t. és

a "Matild szeretői"

 Nagy-Brittániában pilótaként, filmrendezőként, majd fotósként csinált karriert. A második világháború előtt még többször hazatért. Az ötvenes évektől a Baron Studio alkalmazottjaként a gazdagok és híresek portréinak készítéséből élt. 1984. december 30-án, 77. éves korában önkezével vetett véget életének. Halotti bizonyítványában a foglalkozás mellett a “filmproducer” szerepelt.

A képekért és a történet nagy részéért köszönet Négyesi Pálnak és a http://magyarjarmu.hu/ oldalnak!

2012. január 18., szerda

Kitekintő

A Kitekintő rovatomat egy kis külföldi csemegézéssel akarom színesebbé tenni.Legelőször is a szomszédos országokba látogatnánk ahol magyar versenyzők megfordultak,így a Csehszlovák Grand Prix versenyeken, a Lwowi Grand Prixre illetve a Belgrád-i versenyre.Ezek mind a háború előtti szekciót képeznék.
Ezek után sorra mennék a különböző érdekesebb versenyekkel:például a Finn,Észt vagy Lett versenyekről írnék beszámolót,majd a Svéd és Norvég versenyekről, aminek több érdekessége is van,de magyar versenyző is indult ott.
A környékbeli versenyekről még az osztrák,csehszlovák és román hegyi versenyekről adok beszámolót.
Az európai utazás vége-egyenlőre-az lesz,hogy olyan versenyeket írok le,ahol magyarok szerepeltek,mint például:a német versenyek,vagy éppen Olaszország vagy Franciaország.
Egy másik szekcióban pedig megismertetem az amerikai autósporttal is az Tisztelt olvasót.Sok hazánkfia vándorolt ki vagy éppen élt a másik kontinensen és nagy hírnévre tettek szert.Sajnos mindeddig egyetlen helyen sem publikáltak róluk semmilyen információt.Így most pótlom ezt a hiányosságot.
Idővel a háború utáni magyarországi autósporttal is foglalkozni fogok de ez még sok kutatást fog igényelni.

További jó szórakozást minden kedves olvasómnak.

A szerkesztő

2012. január 16., hétfő

Az 1930. évi Svábhegyi hegyi Európa bajnokság versenye

Az 1930. évi Svábhegyi hegyi Európa bajnokság versenye

Az ACAIR az 1930. évi Hegyi Európa bajnokság naptárába a szeptember 21.-i versenyre Magyarországon került sor a méltán híres Svábhegyen.
A Svábhegy-i felfutó 1920 óta adott otthont a hazai versenyeknek A KMAC szervezésében.Jellemzően minden évben neveztek külföldi versenyzők is a versenyre,így emelve a színvonalát és a népszerűségét.A pálya hossza 1920-tól egészen 1928-ig 5077 méter volt,a szintemelkedése 305 méter.A pálya utolsó két évében 4643 méter hosszú volt.


A korábbi évek győztesei:

1920. Október 24.

Automobil:Várkonyi Lajos(Benz) 5m37.8
Motor:Toni Hartmannl(Henderson) 5m15.2

1920-ban megrendezik az első svábhegyi felfutót, amelyen "csak közúti gépek vehetnek részt". Fölösleges kitétel, mert más nincs is. A kategóriabesorolás egyszerű: félliteres, literes és e fölötti hengerűrtartalommal készült motorok. A géppark olyannyira heterogén, hogy egy géposztályon belül 3 és fél lóerős, meg tizenkét lóerős motorkerékpár is található. A márkák? Íme: AJS, Ariel, Borgo, Della Ferrera, Henderson, Indiana, Scott, Triumph, Wanderer. Az indulók személyes is érdekes, közülük ez alkalommal Kaszala Károlyt emeljük ki, aki a honi repülés egyik úttörője. Indulását így kommentálják a korabeli lapok: "Kaszala nagy lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot, amikor a kormányvége fennakadt az egyik kanyarban, és ő hatalmasat bukott. Fölállva a kormányt helyreigazította és folytatta a versenyt. Ez a bravúr csak azok számára meglepetés akik nem tudják, hogy Kaszala első világháborús harci repülő, aki 72 légiharcot vívott tizennégy győzelemmel."
13 motoros és 45 autós nevezett a versenyre.

1921.Október 9.

Automobil:?

18 motoros,28 autós nevező

1922. Október 7.

Automobil:Henrik Rützler(Steyr) 4m14.2
Túraautó:Josef Wetzka(Austro Daimler) 4m33
Motor:Rupert Karner(Sunbeam) 5m00

34motoros és 36 autós nevez a küzdelemre.

1923.Szeptember 8.

Automobil:Henrik Rützler(Steyr) 4m01.6
Motor:Hubert Diertl(Zenith) 4m25
1924.Szeptember 28.

Automobil:Otto Salzer(Mercedes SC) 4m06.9
Motor:Feledy Pál(Sunbeam) 4m15.3

1925.Szeptember 27.

Automobil:Ulrich Kinsky(Steyr) 3m54.8
Túraautó:Delmár Walter(Steyr) 4m06.8
Motor:Feledy Pál(Sunbeam)  4m00.4

1926.Szeptember 26.

Versenyautók:Ulrich Kinsky(Steyr) 3m43.36
Túraautó:Freiherr von Berckheim(Mercedes 6.0)  4m22.24
Motor:Wolfner László(Zenith)  4.01.99

1927.Október 2.

Versenyautó:Ulrich Kinsky(Steyr) 3m55.56
Sportautó:Delmár Walter(Steyr) 4m07.06
Motor:Balázs László(Sunbeam) 3m51.8

1928.Október 28.

Versenyautó:Zichy Tivadar(Bugatti) 3m09.61
Sportautó:Szini János(Austro Daimler) 3m33.81
Túraautó:Wolfner László(Steyr) 3m47.21
Motor:Michael Gayer(Chater-Lea) 3m26.62

Igen neves és kemény nemzetközi mezőny olyan nevekkel mint Stuck vagy von Mosau.A verseny további érdekessége,hogy a pályacsúcsot futó Zichy Tivadar-a korabeli újságok szerint-igencsak ittasan futotta meg.

1929.Szeptember 29.

Versenyautó:Hans Stuck(Austro Daimler) 3m11.64
Sportautó:Wolfner László(Steyr) 3m28.75
Túraautó:Petrovits Vidor(Bugatti) 4m11.90
Motor:Balázs László(Sunbeam)  3m27.59

És így érkezünk meg az 1930-as szeptemberi napra amikor egy európa bajnoki versenyre ébredhettek a Svábhegy környékén élők.A versenyre 46 autós,36 motoros és 12 oldalkocsis sorakozik fel.Az autósok mezőnyéből 28 külföldi nevet találunk,a motorosoknál ötöt az oldalkocsisoknál hármat Ausztriából,Németországból,Olaszországból illetve Lengyelországból.

A korabeli újságok tudósításai alapján a verseny:

 Természetesen az idén is hagyományosan beborult az ég a svábhegyi verseny fölött, mint az előző években, amelyek tapasztalatain azonban okulva, a KMAC 20.000 pengőre bebiztosította az idei versenyt eső ellen. A 20.000 pengő akkor lett volna „jogerős”, ha délelőtt 11 óráig legalább 2 milliméter eső esett volna. Eső esett is, de csak 11 óra után és – nem volt 2 milliméter… (A biztosító intézet persze meteorológiai szakértőt küldött ki, hogy mérje a csapadékot.)

Az idei, a XI. svábhegyi verseny az idén különös jelentőséget kapott, - amint azt a megafon kijelentett – azáltal, hogy a nagy európai hegyi-verseny pontszerző versenyévé avatták. Az útvonal a starttól a célig zsúfolva volt emberekkel, s maga a cél sátrakkal, pavilonokkal, tribünökkel, zászló guirlandokkal nagy autótáborral igen szép és mozgalmas képet nyújtott.

Tizenegy óra tájban érkezett meg Horthy kormányzó feleségével és Paulette lányával, valamint vejével, gróf Károlyi Istvánnal. Horthy jókedvű volt, vidáman beszélgetett lányával és vejével, a fogadtatásra megjelent urakkal s a páholy többi vendégeivel, közöttük hosszabb ideig Lazarszky lengyel ügyvivővel. A kormányzóné nagyon elegáns szürke kosztümöt viselt. Mindkettőjüket megéljenezték, amikor megérkeztek.

A kormányzóúr és neje valamint Arlotta


Valamivel tíz óra után kezdődött a verseny: a motorkerékpárok vég nélküli startolásával. A megafon egymásután jelentette a kibukásokat: Cmyralt, Zamecsniket, Geyert. Közben röpülőgép érkezik a pálya felé, - „itt van Kaszala” – mondják, majd még egy röpülő jön, egy biplán, ezek cirkálnak a pálya fölött.

Jelentik, hogy az utolsó motorkerékpár elindult. (A tribünökön egyébként nagyon kevés a hely, finom dámák, az olasz és osztrák vendégek nagy része a földre terített köpenyeken ült, ahonnét viszont a rendőrök zavarták el őket, a végén leszek bátor megjegyezni, hogy nem a legudvariasabb hangon.) Willi Melichar, a híres osztrák motorbiciklista versenyző jön nagy iramban, mint utols óelőtti motoros, közvetlenül a kormányzói páholy előtt bukik, de fölugrik és befut a néhány méterre levő célba.

Melichar bukása 20 méterrel a cél elött


Persze, 10-12 másodpercet vesztett a bukással. Jön az első hölgyversenyző: Szentiványi Kata, „Jön a Kata” – zúgják a ismerősök és Kata tényleg jön, de lassacskán, hét percen fölüli idővel.

Előzően fölbukik a 32-es motoros, szintén a kormányzói páholy előtti kanyarban, biztatják, hogy üljön újra a gépre, de int, hogy: „Mit csináljak, pechem volt!” s oldalt kilép a vehiculummal együtt a gyepre. Victor Strasser osztrák versenyző fogcsikorgatva vezeti kocsiját, a tribünelőtti kanyarban, ellenállhatatlanul komikus, az egész tribün nevet.

Most indultak már a nagy fiúk is. Borzachini jön igazán nagyon szépen, ideje 3 perc 37 másodperc. Arlottára és a jelenlévő olaszokra való tekintettel is lelkesen megtapsolják. Megafón szól: Burgaller elindult. Burgaller jön: ideje 3 perc, 25 másodperc, a megafon jelenti, hogy Burgaller ideje sportkocsi pályarekord. Taps.

Most Caracciola indulását jelentik. Gyönyörű ívben, teljes tempóban röpül be a célba: ideje 3, 21, 13. Burgaller pályarekordja pontosan 3 percig élt, már Caracciola a pályarekorder. (Szép fiú, magas, elegáns, mikor később elsétált a tribün előtt, a tribün szépei ugyancsak rajtafelejtették a szemüket.)

No de jön Stuck. „A hegyek királya” – zúgja a tribün. A megafon félpercenként jelent: Stuck elindult. Stuck átment az új útszakaszon. Stuck elhagyta Adalakot. Stuck elhagyta a mészárszéket – s már röpül is be a hófehér Austro Daimler, általános meglepetésre 2 másodperccel rosszabb idővel, mint Caracciola: 3, 23, 52 perces idővel.
Stuck a befutó elött

.

 
                                          Caracciola legyőzte a hegyek királyát



Köszönet:Négyesi Pálnakhttp://autohistory.negyesi.net/svab.html a csodálatos munkáért!